Hát mostanában elég zűrös volt nekem ez a két hónap….
Egyik ember jött, a másik ment, az egyik miatt nevettem, a másik miatt sírtam…..
Érdekes ez….egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy mindenki direkt ellenem beszél és cselekszik. Kezdtem úgy gondolni, hogy nincs helyem a világban. De most komolyan!
Lehet ez így???
Olyan szörnyű volt, szinte fájt, amikor bókolós sms-eket kaptam…pontosan ezt nem értettem! Mi az, hogy egyik héten még meghalnék egy olyan sms-ért hogy, “jaj, kicsim puszillak….drágaságom,” meg ilyenek, a másik héten meg pont azért idegeskedem, mert ilyeneket kapok! Egyszerű a válasz:
TÚL SOK VOLT EZ AKKOR NEKEM!
és tényleg….most hogy szépen lekoptattam mindenkit, szinte joban érzem magam, mint mikor 3 pasi után szenvedtem össze-vissza.
Hát még a szerelem-mentes Valentin-napot is méltóságteljesen töltöttem. Talán kezdek optimista ember lenni???
Nagy csoda lenne, ha talán holnap vagy holnapután, vagy legalábis a közeljövőben megtalálnám azt a pasit, aki nem idegesít!
Tényeg nagy csoda lenne! a 8. a Földön!
De azért mégiscsak jó lenne vki kezét fogni egész nap, meg tudni hogy van értelme iskolába menni. Persze a suliba járásnak most is van értelme, hiszen találkozhatok a barátokkal, ismerősökkel, meg elvéve még tanulok is valamit!:))))
Hát most ennyit!